A távirányítók
története
A távirányító a
mindennapi életünk meghatározó használati tárgya, egy olyan okos és praktikus
szerkezet, amit minden háztartásban megtalálhatunk, és ami nélkül a mai ember
már el sem tudja képzelni az életét. Különösen azok nem, akik az átlagnál is
többet tévéznek, néznek DVD-t, vagy épp a zenehallgatás a kedvenc időtöltésük.
Amikor még nem
létezett távirányító
Bár ma már
hihetetlennek tűnhet, de létezett idő, amikor, ha csatornát akartunk váltani a
tévénken, akkor bizony fel kellett állnunk a kényelmes fotelből, el kellett
mennünk a tévékészülékig, és ott nyomkodni a különféle gombokat – például
állítani a hangerőn. A fiatal generációk erre minden bizonnyal már nem
emlékeznek, hiszen olyan régen volt mindez, de a nagyszüleik régi tévéjét talán
ők is látták, vagy egy, az interneten keringő, és a retróról szóló cikk
valamelyikében olvastak erről a ma már elképzelhetetlennek tűnő jelenségről.
A régi időkben a
távirányítós tévékhez igen borsos áron lehetett csak hozzájutni, így kevesen
engedhették meg maguknak ezt a luxust, mindenki más pedig a csodájára járt.
(Sőt, anno már az is nagy számnak minősült, ha egy háztartásban egyáltalán volt
televízió.) Ráadásul hazánkban hosszú ideig meg sem lehetett vásárolni a
„nyugaton” hétköznapi számba menő, távolról irányítható készülékeket, amire
mindenki oly nagyon vágyott.
Tulajdonképpen
szerencsésnek is nevezhetjük, hogy annak idején még nem volt annyi tévéadó,
mint napjainkban, így az ember csak odakapcsolt valahová, és az este további
részében már nem volt gondja a csatornák váltogatására. Ma azonban, amikor
számtalan program jön műholdon vagy kábelen, mihez is kezdenénk a távirányító
nélkül? Még belegondolni is rossz, hogy mennyit kellene talpalnunk, ha a
kedvenc műsorainkat szeretnénk nézni, és emiatt valószínűleg nem is élveznénk
maradéktalanul a műsort. Igaz, kicsit talán edzettebbek lennénk a mozgástól,
mert kevesebbet ülnénk a kanapén, de ezt leszámítva a távirányító mégiscsak
praktikus, ami nélkül ma már el sem tudnánk képzelni az életünket.
A távirányítók
hajnala
Az első
távirányítók jóval előbb jelentek meg a világon, mint azt a legtöbben
gondolnák. Valószínűleg sok ember azért hibázná el a választ, mert abból
indulna ki, hogy nálunk mikor lehetett ilyen tévét beszerezni, ez azonban elég
félrevezető lenne. Az Egyesült Államokban ugyanis már 1956-ban a piacra
kerültek az első olyan készülékek, amik megkapták ezt a hasznos kis eszközt.
Mondanunk sem kell, hogy az a távirányító még távolról sem hasonlított a mai,
modern testvéreire, de a célnak éppen megfelelt.
Távirányítók
vezetékkel
Igen, a
távirányítók első generációját kicsit körülményesebb volt használni, mint a
maiakat, ezeket ugyanis még vezeték kötötte össze a televízióval, vagyis nem
zsinór nélküliek voltak, mint a ma használatosak. A szülőhazájuk természetesen
az USA, ahol a Zenith Radio Corporation rukkolt elő a találmánnyal, aminek a
„Lazy Bone” („lusta csont”) nevet adta, és ami mindent tudott, amire a korabeli
felhasználónak szüksége volt: ki- és bekapcsolta a készüléket, valamint a
tévénézők kedvük szerint váltogathattak a különféle csatornák között. Az eszköz
végzete a zsinór lett, mert kényelem ide vagy oda, az emberek sehogy sem tudták
megszokni a vezetéket. Hiába nem kellett felállniuk, ha ráuntak egy műsorra, és
egy másik adót néztek volna helyette, mégsem tetszett nekik ez a megoldás, mert
a kábel túlságosan nagy volt, amiben gyakran felbuktak, és a készülék is
sokszor kikapcsolt. A „Lazy Bone” így hamar leszerepelt, hogy azután jobb
megoldások kövessék a sorban.
Búcsú a
vezetéktől: a Flash matic távirányító
Régi mondás, hogy
a vevőnek – ebben az esetben a tévénézőnek – mindig igaza van, így ha a
közönség nem akart zsinórt, akkor az elektronikai iparnak nem maradt sok
választása – meg kellett adnia az embereknek azt, amire vágytak, azaz a vezeték
nélküli távirányítót. Az érdem ismét a Zenith cégé, 1955-ben ugyanis a vállalat
egyik mérnöke mutatta be az új találmányt, a Flash matic-et. Tény, hogy az első
vezeték nélküli távirányítók még mindig nem hasonlítottak azokra az eszközökre,
amiket ma ismerünk, de annyi előnyük már biztosan volt, hogy a vezeték eltűnt,
amit a vásárlók igen nagyra értékeltek.
Sajnos, ez a
távirányító sem volt tökéletes, és akadtak gondok szép számmal, mi több, olykor
vicces szituációk is adódtak a Flash matic működésének elve miatt. Az eszköz
ugyanis a fotocellás technológián alapult – négy fotocellát helyeztek el a
képernyő négy sarkában, a nézők pedig direkt fénnyel irányították a négy
alapvető funkciót: a hangerő állítását, a ki- valamint a bekapcsolást, továbbá
az adók közötti tallózást, amit előre és hátra is megtehetett a felhasználó. A
problémákat, amik néha adódtak, a napfény okozta, ha ugyanis a fotocellára
esett, akkor a tévé egy másik csatornára váltott, minden külső beavatkozás
nélkül. Kicsit bosszantó, nem? Hát még ha a kedvenc filmünk megy éppen!
Az ultrahangos
távirányító
A zsinór eltűnt
ugyan, a Flash matic karrierje mégis igen tiszavirág életű lett. 1956-tól
ugyanis megjelent az ultrahangos távirányító, aminek hála az eszköz azóta is a
háztartások fontos kelléke. A „Zenith Space Command” az elkövetkező 25 évben
uralta a távirányítók piacát, egészen a ’80-as évekig, amikor az infravörös
kapcsolók színre léptek.
A „Zenith Space
Command” elem nélkül működött, és négy eltérő hosszúságú, könnyű
alumínium rúd alkotta, amik mind más-más, magas frekvenciájú hangot adtak ki. A
televízióba egy vevőegységet építettek be, és ezen keresztül lehetett a
készüléket vezérelni. Mivel a vevőegység meglehetősen drága volt, az első ilyen
tévéknek alaposan megkérték az árát, ami a népszerűségükön is nyomot hagyott.
Változást a tranzisztor feltalálása jelentett, ami után már jóval olcsóbbak
lettek a készülékek, így a ’60-as évektől egyre több háztartás engedhette meg
magának ezt a luxust. A felhasználók azt is értékelték, hogy az új technológiának
köszönhetően a távirányító kisebb is lett, így a használata még kényelmesebbé
vált.
Funkciókból sosem
elég
Kezdetben a
távirányítók csupán az alapfunkciók vezérlésére voltak képesek, azaz csak a ki-
és bekapcsolást, valamint a csatornák közötti tallózást lehetett szabályozni
velük. Ennél többre nem is volt szükség, hiszen akkoriban a televíziók is jóval
primitívebbek voltak. A későbbiekben ezekhez még hozzáadódott a hangerő
állítása is, innen pedig nem volt megállás – a mai távirányítókon már számtalan
funkciót találunk, úgy mint a némítógomb, a teletext, az időzítő, a léptető, a
menü, továbbá a programozó, és ki tudja, hogy még mi. A helyzet az, hogy ennyi
mindenre nincs is szükségünk, ráadásul még nekünk magunknak sincs fogalmunk
róla, hogy mit is tud a távirányítónk, így a funkciók nagy részét szinte soha
nem is használjuk.
Távirányító szinte
mindenhez
Elgondolkodott már
azon, hogy hány távirányító is van az otthonában, és hogy hány elektromos
berendezés működik vele? A televízión kívül a set-top box, a HiFi, a
DVD-lejátszó, a hangrendszer, a rádió, ha még nem dobta ki, akkor a videomagnó,
de ott van a klímaberendezés, vagy éppen a világítás is, és még jó néhány
eszköz. Nincs is azon semmi csodálkozni való, ha a lakásban halomban áll a sok
távirányító, és szinte lehetetlen megtalálni közöttük azt, amelyiket éppen
használni akarjuk.
Nem nehéz
belátnunk, hogy ha nem találták volna föl ezeket az okos és praktikus
eszközöket, akkor némiképp bonyolultabb lenne az életünk. Akkor ugyanis nekünk
magunknak kellene bekapcsolni, leállítani, tekerni, csavarni azokat az
elektromos berendezéseket, amiket most kényelmesen, a távolból tudunk
irányítani. Gond abban az esetben sincs, ha a távirányítónk elromlik vagy
megsérül, hiszen könnyedén pótolhatjuk őket az erre szakosodott üzletekben,
webshopokban, ahol már előre be is programozzák nekünk, hogy mindig legyen mit
nyomkodnunk.
Távirányító
A távirányítók a modern háztartások nélkülözhetetlen tartozékai. A
legkülönfélébb alkalmazások vezérlését végezzük velük; kapukat, garázskapukat,
klíma berendezéseket, fűtőegységeket és természetesen televíziókat is
irányítunk segítségükkel.
Az ember természetes igénye, hogy az őt körülvevő legszűkebb közeget minél
otthonosabbá és kényelmesebbé tegye. Ma már ezért a kényelemért nem kell nagy
árat fizetnünk; míg száz évvel ezelőtt a legprimitívebb távirányítás is mérnöki
és technikai csodának számított, ma már mindenki számára hozzáférhetőek ezek az
alkalmazások.
Amit használunk, az el is romolhat – szoktuk mondani. Nem kivételek ez alól
a gyári távirányítók sem. Ha meghibásodnak, nincs okunk az aggodalomra,
egyszerűen pótolhatjuk őket.
A megvásárolt televízió készülékekhez mellékelt távirányítók eltörhetnek,
esetenként el is veszhetnek. Ennél még gyakoribb, hogy valamilyen érintkezési
hibából adódóan használhatatlanná válnak. A távirányítók pótlása szerencsére
nem okozhat gondot: a taviranyi.to webáruházban minden márkához megtaláljuk a
megfelelő távirányítót.
Nem kell tehát amiatt aggódnunk, hogy a távirányító meghibásodásával
használhatatlanná válik a TV készülék vagy manuális kapcsolgatásra
kényszerülünk. Az utángyártott távirányítók roppant kedvező áron
megrendelhetők.
Amennyiben eredeti vagy utángyártott távirányítót választunk, nem lesz
gondunk a funkciók beállításával, hiszen ezek teljes egészében ismerik a
televíziónkhoz szükséges összes funkciót. Nekünk nem marad más dolgunk, mint
elemet helyezni a távirányítóba és máris használhatjuk.