A távirányító feltalálása
A „kényelem egyik elsőszámú szimbólumaként” emlegetett távirányító feltalálása
egy szerb-amerikai feltaláló, Nikola Tesla nevéhez fűzhető, a mai távirányítók
első prototípusának feltalálási időpontja pedig 1898-ra vezethető vissza. Az
1898-ben feltalált távvezérlő elsődleges célja a különböző járművek vezérlése,
a távvezérlő eredeti neve pedig „Mozgó jármű
vagy járművek működését vezérlő szerkezet működése” volt.
Nikola Tesla eredményes találmányát követően a távvezérlő eszközök
feltalálásának következő nagy fordulópontját Leonardo Torres Quevedo egy
rádióhullámokon keresztül kiadott utasításoknak engedelmeskedő vezérlője, a
Telekino jelentette, 1903-ban.
A modern távvezérlés alapjait lefektető találmány szabadalmaztatását követően
az első távirányítót, amelyet kifejezetten televíziók vezérléséhez,
irányításához terveztek, a Zenith Electronics vállalat
fejlesztette ki 1952-ben, méghozzá annak érdekében, hogy a nézőket teljes
mértékben megkíméljék a szórakoztatásra egyáltalán nem alkalmas, unalmas,
idegesítő reklámoktól. A televízió távolról megvalósítható kikapcsolására és a
csatornaváltásra egyaránt alkalmas „Lazy Bones” megnevezésű eszköz
azonban még mindig egy vezeték segítségével csatlakozott a televízió
készülékéhez.
A távirányító fejlődésének mérföldkövei
A vezeték segítségével
csatlakoztatott távirányító vezeték nélküli változatának feltalálása röviddel a
„Lazy Bones” feltalálásának időpontja után, 1955-re tehető, az eszköz
feltalálása pedig szintén a Zenith Electronics
vállalat szakemberéhez, Eugene Polley
nevéhez köthető.
A Polley által kifejlesztett készülék a világ első vezeték nélkül működő
távirányítójaként a „Flash-Matic” nevet kapta. A televízió sarkán elhelyezett fényérzékelőket
megcélozva a zöld lézerfényt, sugarat kibocsátó „Flash-Matic” segítségével
nemcsak a televízió ki-, illetve bekapcsolását, de a csatornaváltást és a
hangerő módosítását is sikeresen szabályozhattuk. A fénysugarat kibocsátó,
lézerfény segítségével funkcionáló távvezérlő működéselvének hátránya azonban
abban rejlik, hogy a televízió irányítására, főként a csatornaváltásra a
napfény, de akár az éjjeli lámpa fénye is hatással lehetett.
A távirányító fejlődésének következő mérföldkövét szintén a Zenith Electronics
vállalat egyik szakemberének, dr. Robert Adler fejlesztésének köszönhetjük. A
„Space Command” néven elhíresült ultraszonikus, ultrahangos távirányító a
korábbi fénysugaras változattól eltérően a távvezérlést már magas frekvenciájú
hangok segítségével valósította meg. A
„Space Command” megnevezésű távirányítót 1957-ben mutatták be először, a
távvezérlő pedig ezt követően egyértelműen a következő 25 év elsőszámú
távirányítója lett.
Az univerzális távirányítók
Mivel az ezredfordulót követően jelentősen megnövekedett a háztartásokban
helyet foglaló elektronikus eszközök és a hozzájuk tartozó, illetve
vezérlésükre alkalmas távirányítók száma, ezzel egy időben igencsak hamar igény
született az egyszerre több eszköz vezérlésére alkalmas távvezérlő, az
úgynevezett univerzális távirányító megalkotására is.
Az univerzális, más néven programozható távirányítót az Apple társalapítója, Steve Wozniak készítette el először, 1987-ben. Egy
kódlista beállításának segítségével az univerzális távirányító egyszerre
többféle készülék, akár a televízió, a videólejátszó, a garázsajtó, a
hangrendszer vagy a fűtésrendszer egyidejű vezérlésére is alkalmazható. Az
univerzális távirányítónak köszönhetően ugyanakkor a készülékekhez tartozó távirányítók
váltogatása helyett mindössze a vezérelni kívánt készülékhez tartozó kódot kell
a távirányítón betáplálnunk, megadnunk.
A modern távirányító működése
A korábban felsorolt fénysugaras és ultrahangos távirányítók helyett
napjainkban már mindenféle készülék távirányításához az infravörös technológián
alapuló távvezérlés működéselvét alkalmazzák. Az infravörös technológia
lényege, hogy a távirányítón található gomb lenyomásával egy időben a kiadott
utasítást vagy információt a távirányító egy LED dióda által kibocsátott
infravörös fénysugárral továbbítja. A távirányítóval kiadott parancsot ezt
követően a televízió készülékében elhelyezett jelfogó azonnal dekódolja. A
napjaink leggyakoribb jeltovábbítási technológiájára épülő infravörös
távirányítójának egyik legnagyobb előnye abban rejlik, hogy a készülék felé
küldött fényjelzések sorozata az emberi szem számára teljes mértékben
láthatatlan marad.
Az újgenerációs Smart televíziók, valamint a különböző eszközök, funkciók,
tartalmak megjelenése a távirányító koncepciójának újragondolását is jelentősen
szükségessé tette. Mivel a televíziós készülékeinken manapság már nemcsak
filmeket és különböző szórakoztatóműsorokat nézhetünk, hanem komplex
alkalmazásokat vagy akár internetes tevékenységeket is működtethetünk, a modern
készülékekhez mindenképp egy sokoldalúbb, szerteágazóbb távirányítós eszköz
meglétét várjuk.
Ennek az igénynek a kielégítését azok a harmadik generációs gesztus- és
hangvezérléssel felszerelt mozgásérzékelős távirányítók jelentik, amelyek
lehetővé tették a felhasználók számára, hogy elektronikus eszközeiket,
készülékeiket akár természetes gesztusok, kézmozdulatok segítségével is
irányíthassák.
Az első mozgásérzékelővel felszerelt távirányító Hillcrest Labs nevéhez, megjelenésének éve
pedig 2006-hoz köthető. A Flowton Technologies
vállalat által 2013-ban szabadalmaztatott gesztus- és hangvezérlés alapú
távirányító segítségével továbbá a hagyományos távirányító nélkülözésével bárki
akár egy virtuális vagy hangfelismerő kezelőfelület segítségével is könnyedén
irányíthatja az általa kiválasztott elektronikus készüléket, eszközt. A
Smart televíziós készülékekhez alkalmazható távirányítók, illetve a
távirányítókon elhelyezett gombok és görgető segítségével ugyanakkor ma már
teljes mértékben úgy végezhetjük a képernyőn megjelenő funkciók navigálását,
mintha a számítógépünkön irányítanánk azt az egér görgetésével.