A kosár üres.

Távirányító webáruház

A távirányító

A távirányító feltalálása


A „kényelem egyik elsőszámú szimbólumaként” emlegetett távirányító feltalálása egy szerb-amerikai feltaláló, Nikola Tesla nevéhez fűzhető, a mai távirányítók első prototípusának feltalálási időpontja pedig 1898-ra vezethető vissza. Az 1898-ben feltalált távvezérlő elsődleges célja a különböző járművek vezérlése, a távvezérlő eredeti neve pedig „Mozgó jármű vagy járművek működését vezérlő szerkezet működése” volt.


Nikola Tesla eredményes találmányát követően a távvezérlő eszközök feltalálásának következő nagy fordulópontját Leonardo Torres Quevedo egy rádióhullámokon keresztül kiadott utasításoknak engedelmeskedő vezérlője, a Telekino jelentette, 1903-ban.                                                   


A modern távvezérlés alapjait lefektető találmány szabadalmaztatását követően az első távirányítót, amelyet kifejezetten televíziók vezérléséhez, irányításához terveztek, a
Zenith Electronics vállalat fejlesztette ki 1952-ben, méghozzá annak érdekében, hogy a nézőket teljes mértékben megkíméljék a szórakoztatásra egyáltalán nem alkalmas, unalmas, idegesítő reklámoktól. A televízió távolról megvalósítható kikapcsolására és a csatornaváltásra egyaránt alkalmas „Lazy Bones” megnevezésű eszköz azonban még mindig egy vezeték segítségével csatlakozott a televízió készülékéhez.


A távirányító
fejlődésének mérföldkövei


A vezeték segítségével csatlakoztatott távirányító vezeték nélküli változatának feltalálása röviddel a „Lazy Bones” feltalálásának időpontja után, 1955-re tehető, az eszköz feltalálása pedig szintén a Zenith Electronics vállalat szakemberéhez, Eugene Polley nevéhez köthető.


A Polley által kifejlesztett készülék a világ első vezeték nélkül működő távirányítójaként a „
Flash-Matic” nevet kapta. A televízió sarkán elhelyezett fényérzékelőket megcélozva a zöld lézerfényt, sugarat kibocsátó „Flash-Matic” segítségével nemcsak a televízió ki-, illetve bekapcsolását, de a csatornaváltást és a hangerő módosítását is sikeresen szabályozhattuk. A fénysugarat kibocsátó, lézerfény segítségével funkcionáló távvezérlő működéselvének hátránya azonban abban rejlik, hogy a televízió irányítására, főként a csatornaváltásra a napfény, de akár az éjjeli lámpa fénye is hatással lehetett. 


A távirányító fejlődésének következő mérföldkövét szintén a Zenith Electronics vállalat egyik szakemberének, dr. Robert Adler fejlesztésének köszönhetjük. A „Space Command” néven elhíresült ultraszonikus, ultrahangos távirányító a korábbi fénysugaras változattól eltérően a távvezérlést már magas frekvenciájú hangok segítségével valósította meg.  A „Space Command” megnevezésű távirányítót 1957-ben mutatták be először, a távvezérlő pedig ezt követően egyértelműen a következő 25 év elsőszámú távirányítója lett.


Az univerzális távirányítók


Mivel az ezredfordulót követően jelentősen megnövekedett a háztartásokban helyet foglaló elektronikus eszközök és a hozzájuk tartozó, illetve vezérlésükre alkalmas távirányítók száma, ezzel egy időben igencsak hamar igény született az egyszerre több eszköz vezérlésére alkalmas távvezérlő, az úgynevezett univerzális távirányító megalkotására is.


Az univerzális, más néven programozható távirányítót az Apple társalapítója, Steve Wozniak készítette el először, 1987-ben. Egy kódlista beállításának segítségével az univerzális távirányító egyszerre többféle készülék, akár a televízió, a videólejátszó, a garázsajtó, a hangrendszer vagy a fűtésrendszer egyidejű vezérlésére is alkalmazható. Az univerzális távirányítónak köszönhetően ugyanakkor a készülékekhez tartozó távirányítók váltogatása helyett mindössze a vezérelni kívánt készülékhez tartozó kódot kell a távirányítón betáplálnunk, megadnunk.


A modern távirányító működése


A korábban felsorolt fénysugaras és ultrahangos távirányítók helyett napjainkban már mindenféle készülék távirányításához az infravörös technológián alapuló távvezérlés működéselvét alkalmazzák. Az infravörös technológia lényege, hogy a távirányítón található gomb lenyomásával egy időben a kiadott utasítást vagy információt a távirányító egy LED dióda által kibocsátott infravörös fénysugárral továbbítja. A távirányítóval kiadott parancsot ezt követően a televízió készülékében elhelyezett jelfogó azonnal dekódolja. A napjaink leggyakoribb jeltovábbítási technológiájára épülő infravörös távirányítójának egyik legnagyobb előnye abban rejlik, hogy a készülék felé küldött fényjelzések sorozata az emberi szem számára teljes mértékben láthatatlan marad.


Az újgenerációs Smart televíziók, valamint a különböző eszközök, funkciók, tartalmak megjelenése a távirányító koncepciójának újragondolását is jelentősen szükségessé tette. Mivel a televíziós készülékeinken manapság már nemcsak filmeket és különböző szórakoztatóműsorokat nézhetünk, hanem komplex alkalmazásokat vagy akár internetes tevékenységeket is működtethetünk, a modern készülékekhez mindenképp egy sokoldalúbb, szerteágazóbb távirányítós eszköz meglétét várjuk.


Ennek az igénynek a kielégítését azok a harmadik generációs gesztus- és hangvezérléssel felszerelt mozgásérzékelős távirányítók jelentik, amelyek lehetővé tették a felhasználók számára, hogy elektronikus eszközeiket, készülékeiket akár természetes gesztusok, kézmozdulatok segítségével is irányíthassák.


Az első mozgásérzékelővel felszerelt távirányító  Hillcrest Labs nevéhez, megjelenésének éve pedig 2006-hoz köthető. A Flowton Technologies vállalat által 2013-ban szabadalmaztatott gesztus- és hangvezérlés alapú távirányító segítségével továbbá a hagyományos távirányító nélkülözésével bárki akár egy virtuális vagy hangfelismerő kezelőfelület segítségével is könnyedén irányíthatja az általa kiválasztott elektronikus készüléket, eszközt. A Smart televíziós készülékekhez alkalmazható távirányítók, illetve a távirányítókon elhelyezett gombok és görgető segítségével ugyanakkor ma már teljes mértékben úgy végezhetjük a képernyőn megjelenő funkciók navigálását, mintha a számítógépünkön irányítanánk azt az egér görgetésével.